MAB

VII.rész

A támadást követő délelőtt

Senn és Jory visszatért a bérházba és a holttest nélküli lakás előtt álltak a gangon. Senn szokás szerint imádott szottyiját csipegette, Jory pedig a történteket foglalta össze;

- Szóval… Megsérült az ágyában. A vérfolt helyzetéből ítélve valahol a nyakán vagy a válla körül – lelki szemei előtt felvillant a pillanat, amikor az összevérzett takarót emelte fel még aznap reggel. – Sok vért veszített, de valahogy kivonszolta magát a fürdőszobába – eszébe jutott az összevérzett mosdókagyló. – Háztartási papírral törölgette a sebét – látta maga előtt a padlóra szórt, csurom vér papírdarabokat. – Mindent összevérzett. Valószínűleg a ruháját is. – Széttárta kezeit. – De azt nem találtuk meg. Azt magán hagyta – az állát dörzsölgetve tűnődött. – De miért nem öltözött át?

- Sietett – vont vállat Senn. – Vagy talán… Félt valamitől.

Váltottak egy pillantást. Aztán Jory hitetlenkedve elnevette magát.

- A szörny a gardróbban? – kérdezte, aztán elfordult.

Senn igyekezett ugyanolyan hitetlenkedő vigyort erőltetni magára. Nem akarta, hogy a másik férfi megtudja, kezdi elhinni a meséket MAB-ról.

A támadás éjszakája

Tia felkapta a fejét. A gardróbból hörgés hallatszott, majd valaki erőteljesen elkezdte verni belülről az ajtót. A hörgés felerősödött. Tia nem akart belegondolni, de ez a hang pont olyan volt, mint a zomis filmekben az élőhalottak. Váltott egy pillantást Roonival.

Mikor a dörömbölés az ajtón újra elkezdődött, Tia tétován elindult. Nem tudta, mi van a szekrényben, ahogy azt sem, mi történik, ha kinyitja. Azonban mégsem állhat itt tétlenül, miközben odabent ki tudja, mi történik…

Összeszedte magát, és elhatározta, hogy kinyitja az ajtót, mikor odabent egyszerre néma csönd lett. Kis idő múlva kitárult a szekrényajtó, és a padlón egy ujj volt látható. Az ujj megmozdult, kúszni kezdett, és láthatóvá vált a tulajdonos keze is. Aztán az egész karja.

Anna csigalassúsággal kivonszolta magát a szekrényből. Megpróbált négykézlábra állni, de minden ereje elhagyta. Kúszott még egy kicsit a padlón, majd elterült Tia lába előtt.

- Mi történt? – nézett le rá a nő. – Hol van Nono?

- Mi volt ez? – nyögte elhaló hangon Anna. Felnézett Tiára. – Mit csináltál velem?

- Hol van Nono? – kérdezte rosszat sejtve Tia.

Anna nem válaszolt. Tia megijedt. Eloldalazott a földön fekvő nő mellett, kicsit hallgatózott, hall-e valamit a gardróbból, majd fohászkodva, hogy a hörgő valamik már nem legyenek ott, belépett a szekrénybe.

Noémi a bal oldali fal mellett, néhány felakasztott ruha alatt bújt el. Tia odaszaladt hozzá, megragadta a karját és magához húzta.

- Úristen – motyogta. – Úgy féltem, hogy valami bajod esett.

Anna felemelte a fejét a padlóról. Rettenetesen elgyengültnek érezte magát. Aztán hirtelen felpattant, és Rooni legnagyobb döbbenetére elszaladt a fürdőszoba felé.

- Rosszul vagyok – mondta még gyorsan a lánynak Anna, aztán berontott a fürdőbe, lerogyott a wc elé és öklendezni kezdett.

Mikor rosszulléte csillapodott egy kicsit, összeszedte magát, lehajtotta a wc-fedőt és ráült. Látta, hogy Tia és a két lány az ajtóban áll, és őt nézi. Nem mondott nekik semmit, csak fáradtan nekidőlt a falnak.

Keze eközben lecsúszott a hasára. Furcsa dolgot vett észre; a hasa felduzzadt, mintha… Mintha terhes lenne.

- Ilyen nincs – suttogta hitetlenkedve. – Ez nem a valóság. Ezt csak álmodom… Ez csak egy rémálom…

- Persze, hogy csak álmodod – nézett rá az ajtóból Tia. – Azt hittem, ez már régóta nyilvánvaló.

- Nem – motyogta Anna. – Nem… Elég… - Felpattant, a tükör elé lépett, és önmagát bámulva görcsösen koncentrálni kezdett; - Fel tudok ébredni… Fel tudok ébredni…

Erőteljesen lehunyta a szemét, várt néhány pillanatig, aztán kinyitotta. Reményeivel ellentétben még mindig ott állt a tükör előtt.

- Nem tudsz – nézett rá szánakozva Tia. – Csak az ébred fel, aki megöli a többieket vagy kimegy a főbejáraton.

Anna döbbenten nézett maga elé.

- Mi ez a tükrön? – kérdezte.

Tia vetett egy pillantást a tükörre, majd döbbent-rémülten hátratántorodott.

- Vérpára – suttogta Annára bámulva. Vetett egy pillantást a nő hasára – Vérpára… Bárcsak inkább meghaltál volna – mondta, azzal sarkon fordult és kiviharzott a fürdőből.

- Mit jelent ez? – sietett utána Anna. Tiát a bejárati ajtónál érte utol. – Hová mész? – kérdezte a nő hátától.

 Tia lassan megfordult és a szemébe nézett.

- Tudni akartad, miért nem beszélnek – célzott a két lányra. – Jól figyelj, ez a legfontosabb szabály. Aki még él, az nem tud beszélni. Ők még élnek. Csak az beszél, aki már halott. Vigyázz a halottakkal! Ők már csak bábok, bármilyen meggyőzően beszélnek, ne higgy nekik! Csak azt akarják, hogy kudarcot vallj. Hogy ne juss el a kapuig. Ők már MAB szolgái.

- Te is beszélsz suttogta Anna.

Noéminek megvillant a szeme, ahogy Tiára nézett.

- Igen – suttogta a nő.

Anna lassan hátrálni kezdett, aztán eszébe jutott valami. Egy borzalmas gondolat.

- Én is beszélek – mondta halkan.

Tia megrázta a fejét.

- Ez a te álmod. Rád más szabályok vonatkoznak. – Kis szünetet tartott, majd megtörten folytatta; - Vidd ki a lányokat – elhúzta a reteszt az ajtón, de tekintetét nem vette le Annáról. – Vidd ki őket. Kérlek szépen! 

Anna a szemébe nézett, aztán lassan bólintott. Tia hálásan bólintott, aztán kinyitotta az ajtót, és eltűnt a gangon a félhomályban, akárcsak előtte nem sokkal Chris.

Írta: Nova