MAB

V.rész

A támadást követő délelőtt

- Nem – szólt a telefonkagylóba Linnal rendőrkapitány. - Tartjuk a teljes hírzárlatot. – Kis szünet. – Nem érdekel. Majd ha többet tudunk az ügyről, kitűzünk egy sajtótájékoztatót. – Újabb szünet. -  Leszarom. A hozzátartozókat is leszarom.

Senn és Jory váltott egy pillantást. A kapitány irodájában álltak, hogy tájékoztassák az eddigi fejleményekről felettesüket, azonban mikor beléptek az ajtón, a kapitány épp telefonált, és azóta sem tette le a készüléket.

Senn unalmában a zsebébe nyúlt, és előhalászott belőle egy marék szottyit.

- Igen? – folytatta Linnal. – Csak tessék. Én meg a nyomozás hátráltatásáért. Tartaná egy percre? Eszedbe ne jusson – nézett szemrehányóan a kapitány Sennre, aki épp készült volna bekapni az első szotyolát.

A nyomozó Linnal tekintetével kísérve lassan leengedte a kezét és eltette a magvakat a zsebébe.

- Igen, itt vagyok – szólt újra a készülékbe a kapitány. – Két napon belül kiadunk egy nyilatkozatot. Nem érdekel. Oldja meg! – ezzel Linnal lecsapta a kagylót és a két nyomozóhoz fordult. – A média felé továbbra is a gázszivárgási osztagot képviseljük. Kézben tudjátok tartani az ügyet? – megállt a két nyomozó előtt.

A kapitány egy magas volt Joryval, Sennt pedig vagy egy fél fejjel túlnőtte. Linnal tekintélyt parancsoló ember volt, a két nyomozó szerint azonban mégsem volt alkalmas felettesnek; túlságosan szeretett parancsolgatni.

- Természetesen – válaszolta Jory. Aztán kissé fura hangon hozzátette: - Még nem is gratuláltam a kinevezésedhez. – Kezet nyújtott.

- Tényleg – kapott észbe Senn, és ő is a kezét nyújtotta.

- Köszönöm – vágta oda Linnal. Egyikükkel sem fogott kezet, hanem leült az asztalához, keresztbe tette a lábát, felvett egy papírt és felnézve a két nyomozóra folytatta: - Na… A tükrön talált vérpára különbözik az ágyban és a fürdőszobában talált mintáktól, ráadásul nem is egy ember vére. – Senn és Jory újra váltott egy pillantást aztán kérdő tekintettel néztek a kapitányra. – Olyan mintha valaki összegyűjtötte volna egy csomó ember vérét hogy a tükörre kenje – magyarázta Linnal. – Idegesít a laborosok susmogása. Ki nem állhatom a babonás szarságokat – a kapitány mérgesen az asztalra dobta a papírokat, majd felpattant és újra a két férfi előtt állt. – Ugye találtok értelmes magyarázatot? – Kis szünetet tartott, aztán Jory szemébe nézett, és kissé gunyorosan ezt mondta; - Bizonyítsd be, hogy téged kellett volna kinevezni.

Jory néhány pillanatig nem válaszolt. Senn tartott tőle, hogy a férfi megüti Linnalt, de helyette csak ennyit mondott kimérten:

- Téged aztán tényleg szorongatnak.

- Majd megmutatom, mennyire – felelte továbbra is gunyorosan a kapitány. – Három óránként jelentést kérek.

Senn látta, hogy a két férfi még jó ideig egymás szemébe bámulva farkasszemet néz, és értetlenül arra gondolt, vajon ki intézte el, hogy Jory helyett Linnalt nevezzék ki.

A támadás éjszakája

Rooni a tenyerébe temette az arcát. Láthatóan megviselték a történtek. Anna Chris immár a kanapén fekvő, letakart holttestére nézett és nem a lányt hibáztatta ezért; hihetetlenül rossz érzés volt egy olyan embert körbefóliázni, aki alig 10 perccel ezelőtt még élt. Anna azonban elhatározta, hogy most már végre megkapja a válaszait, és Tia felé fordult;

- Rooni miért nem tud beszélni?

- Erre most még nem válaszolhatok – felelte a fejét rázva a nő. – Halálra rémülnél és nem bíznál bennem.

- Szerintem ezen már túl vagyunk - jegyezte meg epésen Anna. – Halálra rémültem és nem bízok benned.

- Addig örülj, míg nem tud beszélni – felelte semleges hangon Tia Roonira nézve.

Anna szintén vetett egy pillantást a lányra. Belátta, hogy ezúttal sem jár sikerrel.

- Megyek, kezet mosok – mondta, felmutatva tenyerét, amin még ott csillogott Chris vére.  

Anna a fürdőszobába belépve Nonot a fürdőkád szélén ülve találta. A lány tenyerébe temetve az arcát zenét hallgatott.

Anna a mosdókagylóhoz lépett, kinyitotta a csapot, és a víz alá tartotta kezeit. Tekintete a tükörben a lány megvágott csuklójára tévedt.

- Mi történt a kezeddel? – kérdezte. Noémi nem válaszolt.

Anna elzárta a csapot és nézte, ahogy a halványpirosra színezett víz lassan eltűnik a lefolyóban. A csap kis idő múlva csöpögni kezdett. A nőt mindig is zavarta, hogy nem lehet teljesen elzárni és arra gondolt, ha túléli ezt az éjszakát, egészen biztos, hogy megcsináltatja.

Noémi felé fordult és arra gondolva, hogy talán meg sem hallotta a kérdést, kihúzta a füléből a fülhallgatót. A lány összerándult.

- Bocs – mondta Anna. – Nem akartalak megijeszteni.

Noémi bólintott, és kihúzta a füléből a másik fülhallgatót is.

- Mi történt a kezeddel? – kérdezte újra Anna.

A lány kinyitotta a száját, aztán becsukta, majd az ajtó felé pillantott. Évődve nézett Annára, majd a tenyerébe temette az arcát.

- Nem tudsz beszélni? – tette fel a kérdést Anna.

Noémi újra rá, majd az ajtó felé pillantott, aztán egy hirtelen mozdulattal lerántotta maga mellé a nőt, és gyorsan elkezdett írni egy üzenetet a telefonon: Vigyázz! Csapdában vagy!

Anna elképedve nézett a lányra.

- Milyen csapdában?

Noémi újra pötyögni kezdett; Rooni nem a testvérem!

Anna megint kérdezni akart valamit, de a következő pillanatban Tia lépett be a fürdőszoba ajtaján, Roonival a nyomában.

- Megmostad a kezed? – nézett egyenesen Annára. A nőnek az az érzése támadt, hogy Tia mindenről tud, amit az imént Noémi mutatott neki.

- Igen – felelte Anna, igyekezve elővenni a lehető legtermészetesebb hangját.

Tia tekintete Noémra és a kezében tartott telefonra siklott.

- Mit hallgatsz? – kérdezte, és kikapta a lány kezéből a telefont.

Anna egy pillantást vetett a kijelzőre, és megkönnyebbülten látta, hogy egy lejátszási lista volt látható.

- ShakuEcho – bólintott Tia, majd Annára nézett. – Ismered?

- Nem – felelte a nő. Kis hallgatás után megkérdezte: - Mi történt a kezével?

Tia arcán átvonuló érzelmek egész sorát lehetett felfedezni; először a dac, amely jelezte, hogy nem fog válaszolni, aztán megenyhült, végül pedig a bűntudat könnyei szöktek a szemébe.

- Hirtelen támadt ránk – kezdte. – A szemünk láttára alakult át. Mint egy ha…hatalmas pókkarom, elkapta Nono kezét… - remegett a hangja. – Én kirántottam… Csak arra volt időm, hogy rácsapjam az ajtót… A-aztán elfutattunk – egy könnycsepp gördült végig az arcán.

- Mi volt az? – kérdezte Anna.

- MAB – felelte Tia.

- Mab? – kérdezett vissza szemöldökét felhúzva Anna. 

- P…persze elkaphatott volna minket, ha akar… - Tia letörölte a könnycseppet az arcáról, Annára nézett, és minden eddigi érzelmet eltüntetve az arcáról és a hangjából így szólt: - Na… Igyunk tejet! – azzal kiment a fürdőszobából. 

Írta: Nova