MAB

IV.rész

A támadás éjszakája

Anna elhúzta a biztonsági zárat, aztán kinyitotta az ajtót. Egy férfi állt az ajtóban. Chris, a szomszédja. Azonban valami nem volt rendben; a férfi a nyakát markolta, és amint észrevette, hogy nyitva van az ajtó, bizonytalanul dülöngélve elindult befelé. Anna csak ekkor vette észre a vért Chris ingén, ami a nyakán ejtett, mély sebből ömlött.

- Istenem – suttogta döbbenten a férfit nézve.

Chris nekitámaszkodott az ajtófélfának. A mozdulattól nyakán újabb adag vér buggyant ki.

Nono a háttérben rémülten takarta el a szemét és összecsuklott a konyhapult előtt.

Chris eközben térdre esett, egyik kezével támaszkodva a padlón. Alatta vértócsa kezdett felgyülemleni.

- Mi a fene ez az egész? – kérdezte Anna rosszullétével küzdve.

A férfi elvesztve minden maradék erejét elterült a padlón. Tia az ajtóhoz lépett, bezárta, aztán a sérültre emelte tekintetét.

- Mit csináljak? – Anna leroskadt Chris mellé és rémülten nézett vendégeire. Úgy érezte, egy rémálomba csöppent. Végül maga felé fordította a férfi fejét. – Chris, mit csináljak? – kérdezte tőle. – Szóljak a feleségednek? – Tiára nézett. – Hozd a kötszert! Igyekezz! Ki tette ezt veled? – fordult újra Chris felé.

- Mondtam, hogy kijuthatunk… – suttogta erőtlenül a férfi. Láthatóan minden lélegzetvétel nehézséget okozott neki. – De nem hitte el… Azt hitte csapda… Már nála volt a kés – Chris hangja egyre jobban halkult. – Nem értem… - megragadta Anna kezét. – Hogy a francba… Hogy a jó büdös francba vághatott belém…

- Kicsoda? – kérdezett közbe Anna. – Chris? – a férfi erőtlenül felnyögött fájdalmában. – Ki volt az? – faggatta tovább a nő. – Tia volt?

- Nem… – suttogta tágra meredt szemmel Chris. – Edit – nyögte ki utolsó leheletével.

A férfi keze a padlóra hullt, és nem mozdult többé.

Anna érezte, hogy az eddigi feszültsége menthetetlenül kirobban belőle és sírógörcsöt kapott. Nem tudta elhinni, hogy igaz, ami vele történik. Suhanó, majd köddé váló alak a házban, szellemidézés, két néma lány plusz az ijesztő, késsel hadonászó unokatestvérük, és most a halott szomszédja. A halott szomszédja, akit a saját felesége ölt meg, pedig látszólag boldog párkapcsolatban éltek. Ha nem látta volna kihunyni a fényt Chris szemében, Anna még arra is hajlott volna, hogy ez az egész egy nagy átverés. Vagy akár kandi kamera, amit valamelyik barátja szervezett.

De a férfi egészen biztosan halott volt. Anna, mikor összeszedte magát valamennyire, lenyúlt és lecsukta a férfi szemhéját.

- Meghalt? – tette fel a teljesen értelmetlen kérdést Tia, aki még mindig a bejárati ajtóban állt.

- Igen – bólintott újabb sírógörccsel Anna.

Tia Nonóhoz fordult;

- Figyelj! Itt az Ipod-om. – átnyújtotta a készüléket a lánynak. - Tedd a fürdőbe!

Normális esetben Anna furcsállta volna a különös utasítást, most azonban túlságosan ki volt borulva ahhoz, hogy egyáltalán feltűnjön neki. Aztán újra Tia hangját hallotta:

- Rooni! Rooni! – szólongatta a másik lányt. Rooni a fürdőszoba nyitott ajtaja mögötti kis sarokban kuporgott és láthatóan őt is annyira sokkolták az imént lezajlott események, mint Annát. – Vidd a húgodat a fürdőbe!

Anna nem látta, ahogy a két lány tekintetét végig Tián tartva behátrál a fürdőszobába és magára zárja az ajtót.

- Na jó – állt Anna elé a nő és kezével Chris teste felé mutatott. – Dobjuk ki a gangra és zárjuk be az ajtót.

Ez elég volt Annának ahhoz, hogy elmúljon a sírógörcse. Felnézett Tiára, aki még mindig a kést szorongatta.

- Te… Te normális vagy? – kérdezte akadozva. – Azonnal hívni kell a rendőrséget!

- Szegénykém – mondta szinte suttogva Tia. – Semmit sem értesz.

- Én… Én hívom a rendőrséget – erősködött Anna. Chris holttestén átlépve a nappali felé indult, arccal végig Tia felé nézve.

A nő félig-meddig azt várta, hogy hívatlan vendége belévágja a kést, hogy megállítsa, de nem így történt. Tia szinte nyugodt tekintettel követte minden mozdulatát.

Anna a telefont felvéve tárcsázta a 112-t. Kicsörgött párszor, ő pedig tűkön ülve várta, hogy végre felvegye valaki. Végül egy női hang szólt bele:

- Jó estét! Ön a központi segélyhívót tárcsázta. Segíthetek valamiben?

- Igen – válaszolt rekedten Anna. – Itt meghalt valaki – reszkető lélegzetet vett. – Gyilkosság történt. Illetve a szomszédban, csak átjött az áldozat. Most itt fekszik… - hatalmas erőfeszítéssel elfojtott egy újabb kitörni készülő sírógörcsöt. – Itt fekszik az én lakásomban.

- Kérem, nyugodjon meg.

- Igen… Bocsánat – mentegetőzött Anna. – Csak… - nem bírta tovább, újra zokogni kezdett.

- Két lehetőséged van – szólt nyugodtan, szinte ridegen a hang a vonal túlsó végén.

- Tessék? – értetlenkedett Anna.

- Két lehetőséged van, hogy túléld az éjszakát.

Annába belefagyott a szó.

- Halló? – hallatszott kis idő után a kagylóból. – Itt vagy még?

- Ő az? - nézett rá Tia az ajtóból.

Anna nem válaszolt. Pár másodperc habozás után bontotta a vonalat, lecsapta a telefont az asztalra, és remegve állt meg előtte. Összeszedte magát, felkapta a mobilját és ott is tárcsázta a 112-t. Fohászkodva emelte füléhez a készüléket. A telefon nem csöngött ki. Anna már épp le akarta tenni, amikor újra beleszólt a női hang;

- Szóval… Ott tartottunk, hogy két lehetőséged van túlélni az éjszakát.

- Kivel beszélek? – kérdezte halkan Anna, miközben érezte, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán.

- Segítséget kértél, hát most kapsz – felelte a hang úgy, mint egy óvónő, aki belefáradt egy kisgyerek hisztizésébe. – Jól figyelj. Az első lehetőséged: megölsz mindenkit, aki még életben van a házban. Nincs kivétel. Senkit, hangsúlyozom, senkit sem hagyhatsz életben. Ha te maradsz egyedül, akkor megmenekültél, de egy fontos dolgot tudnod kell; ezt a lehetőséget minden lakónak felajánlottam. És amint látod, Chris felesége már élt is a lehetőséggel. – Anna erre a mondatra reszkető lélegzetet vett. – Igen – mondta a hang meghallva a reakciót. – Mindenki vadászni fog mindenkire. – Anna vetett egy pillantást Chris holttestére. A gondolatra, hogy esetleg ő is így végzi, mintha jégcsap fúródott volna a gyomrába. Viszont a lehetőséget, hogy valakivel ő csinálja ezt, még borzalmasabbnak tartotta. – Megértettél?

Hosszú másodpercekig nem válaszolt.

- Anna, megértettél? – kérdezte türelmetlenül a hang.

- Mi a másik? – válaszolt kérdéssel Anna. Félt tőle, hogy ez az opció még az előzőnél is borzalmasabb lesz.

- A másik lehetőséged, hogy megpróbálod elhagyni a házat – felelte egyszerűen a hang. – Ha kijutsz a főbejáraton, akkor szabad vagy.

- Túl könnyűnek hangzik – jegyezte meg a nő.

A hang kuncogott a vonal másik végén.

- Próbáld meg! – javasolta.

- Ki vagy te? – kérdezte újra Anna.

- Hát nem ismered meg a saját hangod? – ezzel a vonal megszakadt.

Anna döbbenten nézte a készüléket. Mikor eljutott a tudatáig amit hallott, bénultan nézett fel Tiára.

- Ő volt az, igaz? – kérdezte a másik nő.

- A saját hangom – felelte hitetlenkedve Anna.

- Ühüm – bólintott mindent tudóan Tia. – Ez ő volt.

- Kicsoda? – kérdezte Anna.

- Akkor? Kidobjuk a hullát? Itt nem maradhat – váltott témát Tia.

Anna szó nélkül kiment a folyosóra, odasétált az egyik szekrényhez, elővett belőle egy guriga átlátszó szemeteszsákot, és csak ezután válaszolt;

- A kanapára tesszük – jelentette ki. – Nem fogom kidobni az ajtón.

- Ez nagyon rossz ötlet – felelte Tia, miközben Anna arrébb tette a párnákat a kanapéról és kiterítette az egyik szemetes zsákot a huzatra. – Elmondta a szabályokat?

- Igen.

- Na jó – kezdte Tia. – Mi nem akarunk megölni senkit. Úgy döntöttük, hogy a második lehetőséget választjuk. Megpróbálunk kijutni az ajtón. – Kis szünetet tartott. – De én sajnos nem mehetek.

Erre Anna felegyenesedett és a nőre nézett.

- Neked kell kivinni a lányokat – folytatta Tia.

- Te miért nem jöhetsz? – tért a lényegre azonnal Anna.

A fürdőszoba ajtó kinyílt. Anna a nappaliból nem látta, melyik lány az, de Tia azonnal megragadta az alkalmat, és odafordult hozzá:

- Rooni. Segíts – fejével Chris holtteste felé bökött. – A kanapéra tesszük – mondta, figyelmen kívül hagyva Anna kérdését.

Írta: Nova