MAB

A történet a MAB című webse sorozat alapján íródott.

I.rész

A támadás éjszakája. Éjjel 3 óra 2 perc

Ahogy végighúzta a doboz gyújtó-részén, a gyufa szikrázva lángra lobbant, bevilágítva a sötét szoba egy apró szeletét. Ő ott ült egy széken, vele szemben még egy ember.

Lassan elkezdte meggyújtani a gyertyákat; volt ott egyszerű fehér, vérpiros, sőt, még egy aranyosnak szánt béka alakú is. Már nem is emlékezett, hogy került hozzá ez a darab.

Nagyot szippantva cigarettájából töltött magának egy pohár whiskey-t, majd nagyot kortyolt belőle. A másik, megunva a tétlenkedést, felkapta a filctollat és maga elé húzva a bekeretezett, üres fehér papírt munkához látott. Mikor ő ezt meglátta, halk nevetést hallatott és minden kérdezés nélkül kikapta a másik kezéből a filctollat. Ő sokkal jobban ért hozzá. Csinált már ilyet azelőtt.

Félrészeg mosollyal az arcán sorban nekiállt felírni a papírra a betűket; A,B, C, D, majd a többit. Semmi rossz nem történhet. Felszabadultan szívott még egyet cigarettájából. Mikor a betűkkel végzett, a lap jobb és bal oldalára felírt két szót: YES, NO.

Dolga végeztével egy lendülettel kiitta a whiskey-t a pohárból, majd lefordítva lecsapta a papírra. Kihívó mosollyal nézett a másikra, akin látszott, hogy rettenetesen izgul. Rátette a mutató ujját a pohár fenekére, aztán a szemével jelezte a másiknak, hogy ő is csináljon így.

A másik bizonytalanul, kissé remegő kézzel engedelmeskedett. Ő elégedetten elmosolyodott, majd tekintetét a pohárra szegezte.

Eleinte semmi nem történt. Aztán alig láthatóan megrebbent a gyertyák fénye. Majd még egyszer. Ő már tudta, hogy sikerült. Hogy eljött, és most itt van a lakásban.

A pohár a siklani kezdett a papíron. A másiknak megrebbent a szeme; nem számított rá, hogy megtörténik. De megtörtént.

Lélegzetvisszafojtva meredtek a pohárra; az lassan, de biztosan haladt a K betű felé, majd megállt az M-en. Időzött ott egy kicsit, aztán továbbment az A-ra.

Ő izgatottan dőlt előre. Kinyújtott mutatóujja kicsit megremegett.

A pohár megint elindult, és megállt a B betűn.

Ő pár másodpercig csak bámult rá. A fejében összeállt az eddig kialakult szó, de úgy érezte, nincs semmi értelme. A pohár nem mozdult. Felnézett a másikra, de saját értetlen tekintetét látta visszatükröződni.

A gyertyák lángja újra megrebbent, ő pedig érezte, hogy történni fog még valami. Valami…

Ahogy gondolatban ideig jutott, megmerevedett ültében. Érezte, hogy a háta mögött áll valaki. Érezte, hogy a testébe valami hideg hatol. Érezte a vele szemben ülő félelmét, ahogy az ő háta mögé mered a homályba. Mindent érzett, csak fájdalmat nem.

Ahogy ajkain apró vérpatak csordult ki, lassan, eltompult aggyal emelte le kezét a pohárról. Egy vércsepp a táblára hullott. Aztán még egy, ezúttal a másik ujjára, aki még mindig a poháron tartotta.

A másik bénultan nézte a vércseppet az ujján. A látvány kicsit magához térítette.

Ahogy ő az asztalra bukott még hallotta, hogy a másik felsikít.

A pohár újra elindult a táblán majd a kereten átbucskázva a földre hullott és darabokra tört.  

A támadást követő reggel

Senn nyomozó reggeli kávéját kortyolgatva nézett fel a bérházra. Körülötte rendőrök nyüzsögtek mindenfelé. A nyomozó nem is emlékezett, mikor látott utoljára ennyi sünt egy helyen. Ezek szerint tényleg olyan komoly a helyzet, ahogy azt mondták.

Rátette a papírpohárra a fedőt és belépett a főbejáraton. Az udvarra érve megdöbbentő látványban lehetett része; szabályos sorba rendezve legalább 30 fekete, hosszúkás zacskót látott. Mi tagadás, lehangoló látvány volt.

Senn elindult fölfelé a nagyobbfajta csigalépcsőn a lakásokhoz. Mellette csupa steril ruhába öltözött hullaszállítók cipelték le a további halottakat. A nyomozó igyekezett nem tudomást venni róluk.

Az egyik lakásban megtalálta azt, akit keresett; Jory nyomozót. Az ötvenes évei elején járó férfi épp a ház nappalijában állt és a feltűzött képeket nézegette az egyik parafatáblán. A fotók egy mosolygó nőt ábrázoltak.

A nappali láthatóan a hálószoba szerepét is betöltötte. A kihúzott kanapé a jobb hátsó sarokban állt, lábánál egy ajtó, amiről Senn feltételezte, hogy a gardróbba vezet. A gardrób ajtaja és a nappali bejárata szemben álltak egymással, az őket összekötő fal mellett a számítógépasztal és a tv sorakozott. A nappali jobb kéz felé eső falát alacsonyra építették, így be lehetett látni oda a lakás apró konyhájából.

Senn halkan megállt az ajtóban és a nyomozót figyelte. Jory a képek nézegetésével felhagyva a kihúzott kanapé felé indult. A bevetetlen ágy takarója úgy feküdt, hogy a kanapé nagy részét eltakarja. Jory azonban észrevett valamit; a takaró sarkánál apró, vörös pötty éktelenkedett.

Rosszat sejtve fogta meg az anyagot, és mikor felhúzta, azt látta, amire számított; a lepedő közepén hatalmas vértócsa sötétlett.

Senn ezt a pillanatot ragadta meg arra, hogy ráharapjon egy, a zsebéből előhalászott szottyira. Jory összerándult, de anélkül, hogy odanézett volna, kitalálta, ki áll az ajtóban és így szólt:

- Emlékszel, folyton nyaggattalak, hogy szokj le a cigiről.

- Ühüm – válaszolt teli szájjal Senn.

- Visszaszoknál? – kérdezte Jory, mire Senn elvigyorodott.

- Hoztam kávét – mondta. Jory felegyenesedett és felé fordult.

- Kösz – felelte. – Na mond!

- Szóval – kezdte Senn. – Nincs gázszivárgás, semmilyen mérgező anyagú szivárgás. A többi lakásban nincs nyom erőszakos behatolásra.

Jory odalépett a tükörhöz, amin piros kosz éktelenkedett. Senn már épp meg akarta kérdezni, mi az, de Jory megelőzte;

- Vérpára – mondta. – Te láttál már ilyet?

Senn megrázta a fejét.

- Jobb helyen nem is lehet – felelte.

A támadás éjszakája. Éjjel 3 óra 7 perc

Anna felnyitotta a szemét és a sötétséget kezdte kémlelni. Csak képzelődött, vagy tényleg van valami a szobában?

Nyugtalanul pislantott körbe. Nem, biztos csak álmodott. Jobb, ha visszamegy aludni.

Lehunyta szemeit, de ekkor újra meghallotta az elsuhanó léptek zaját. Fölült a kihúzott kanapén és a sarok felé nyúlva felkattintotta az éjjeli lámpát, ami egy kis polcon állt. Négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre átfésülte tekintetével a szobát. Ezúttal minden nyugodt volt.

Egy ásítás kíséretében nyújtózkodott egyet majd felállt és elindult ki, a sötét konyhába.

Írta: Nova